A mediterrán éghajlatot kedvelő, ragyogó sárga virágú Acacia dealbata a botanikus kertben nyáron szabad ég alatt, télen – fagyérzékenysége miatt – fóliasátorban él. Az év első két hónapjában kis sárga bolyhokból álló, kellemes, finom illatot árasztó bugáikkal kápráztatják el a kert látogatóit.

Természetes élőhelyén a mimózafa akár harmincméteresre is megnő, Szegeden azonban jóval alacsonyabb, s fiatal korában a törzsét is megdöntötték kissé, hogy beférjen a fóliasátorba. A fajokban rendkívül gazdag akácia nemzetség első példányait a XVII. században Farnese bíboros hozta Amerikából Európába, ahol a fagymentes Földközi-tenger környékén gyorsan elterjedtek.

A akáciafélék igazi haszonnövények: némelyik fajt fája, más fajokat a kéregből nyerhető cserzőanyag miatt termesztenek, a fák vagy cserjék virágát pedig az illatszeripar használja előszeretettel, de az utóbbi időben sokhelyütt díszítőnövényként is elterjedt.

A mimózafa mindenféle kezelés, hajtatás nélkül kezd el virágozni január elején, ezért kedvelt a kertészek körében is. Nizzában, Dubrovnikban és Kotorban ilyenkor virágkarneválokat és bálokat tartanak az év első virágainak tiszteletére, hogy megköszönjék azt a jelképes napsütést, amelyet különös szépségű, sárga virágok hoznak a szürke, téli időjárásba.

Az arborétumban található mimózafa rokona a különösen érzékeny, érintésre leveleit összehúzó mimózának, a lila virágú növény azonban nem fa, hanem félcserje.Forrás: MR1.hu