`Az, hogy ezt a felfedezést leírhattuk, és tudományosan is rögzített lehetett, Haris Attila biológus érdeme, akinek a levéldarazsak a kutatási területe, én csak ráleltem` vezette fel szerényen felfedezését Gyurkovics Henrik genetikus. Elmondása szerint a történet valójában 2009-ben kezdődött, mikor beszerzett egy új fényképezőgépet. `Márciusban lementem a ligetbe, felforgattam mindenféle lehullott leveleket, kéregdarabokat, mikor felfedeztem egy sötét színű rovart, amiről láttam, hogy egy levéldarázs faj, de eddig még nem találkoztam vele. Megjegyzem, én egyébként elsősorban darazsakat fényképezek, ez a szabadidős elfoglaltságom.”

Megpróbáltam kikeresni az interneten, hogy mit is kaptam lencsevégre. Az a család, amibe a `darazsam` tartozik önmagában is nagyon érdekes. Ez egy igazi `élő kövület`, az egyik legrégebben a Földön élő család, 220 millió éve nagyjából ugyan így néz ki, egyidős a dinoszauruszokkal, csak ők túlélték ezeket a hüllőket. A csoportnak különleges az életmódja, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy megmaradt ez család` emelte ki a genetikus.

Tulajdonképpen igen rövid ideig léteznek kifejlett formában, kicsit hasonlóan a kérészekhez` magyarázta életmódjukat Gyurkovics Henrik, kiemelve, hogy ebben az időszakban nem sokat láthat az ember belőlük, mert a fák koronájában szálldosnak. A felfedezett Xyela-féléről első körben annyit tudott kideríteni, hogy sem az interneten, sem a határozók segítségével nem lehet beazonosítani a fajt, valószínűleg egy Franciaország déli felében felfedezett faj rokona lehet, melyből eddig három példányt találtak csak.

`Ez a csoport igen ritka. Ehhez tartozó fajok egy bizonyos fenyőfajhoz kötődnek. Az általam talált a feketefenyőhöz, és csak közvetlenül a lombkorona alatt lelhető. Több mint valószínű, hogy egy balkáni fajról van szó, nem nálunk őshonos, csak a feketefenyőt követve érkezett, amit nagyjából kétszáz év óta ültetnek nálunk`

A kutató elmondta azt is, hogy a ligetben a főúttól jobbra lévő három feketefenyő egyike alatt találta meg a darazsat. A következő évben is kiment, de akkor nem sikerült fellelnie. `Idén március 14-15-én találtam három nőstényt és két hímet kilenc-tíz óra tájban. Ekkor már sejtettem, hogy vagy a francia fajjal azonos, vagy egy új faj. Ezért kapcsolatba léptem Haris Attilával, aki e területnek a tudósa, s több mint 200 új fajt írt le, de ezek többsége ázsiai területről származó állat, az igen ritka, hogy Európában fedezzenek fel új fajokat, nemhogy egy városi ligetben. Tudomásom szerint ilyenre még nem volt példa. Haris Attila megállapította, hogy valóban a francia fajnak, a xyela lugdunensis (melyből 100 év alatt hármat találtak csak) a rokonáról van szó.

`Az öt példányból, amit találtam, három már a budapesti természeti múzeumba került. A másik két példány a kaposvári múzeumban van. A felfedezés a Natura Somogyiensis című újságban írtuk le. Azért lett Xyela nigroabscondita a neve, és nem került az elnevezésébe a szegediensis kifejezés, mert majdnem bizonyos, hogy nem itt őshonos, csak itt találtuk meg, de ez egy balkáni faj. Délről jött a fekete fenyők után, ahogy a klíma engedte. 10-12 faj él Európában a Xyelákból. Szeged környékén egyébkén nagyon sok déli darázsfaj él, ami az országban máshol nem. Három ilyet én is megtaláltam már.

A darazsakon kívül még legalább négy nagyon ritka légyfaj lelhető fel a ligetben. Ezek súlyosan veszélyeztetett fajok. A ligetet ezért is kell kiemelten kezelni. Talán első hallásra furcsán hangzik, de az idős, pusztulófélben lévő fák különösen értékesek, mert ezek biztosítanak élőhelyet az előbb említett, Európa-szerte veszélyeztetett fajoknak. Megértem, hogy a park a szabadidő értelmes eltöltését szolgálja elsősorban, de mára olyan állatfajok élőhelye is, melyekért érdemes a védelemről elgondolkodni, első körben el lehetne például a park bejáratánál egy táblát helyezni, melyen bemutatnánk, hogy milyen ritka rovarfajok élnek itt. Át kell gondolni a vegyszerhasználat engedélyezését is, finoman szólva sem lenne szerencsés például a vegyszeres rovarirtás` hívja fel végült a tudós a figyelmet a liget védelmének a fontosságára.Forrás: Baon