Lázár Ildikó azt szokta mondani magáról: „Színésznek készült, újságíró lett, de a tanári pálya is közel került hozzá, és reméli, hogy író lesz”. Egyes szám első személyre váltva hozzátette: „Egy olyan ember vagyok, aki mindent szeret, amit csinál. Bármerre sodort az élet, úgy voltam vele, hogy csak emberekkel kelljen foglalkoznom.”

Szerepet kapott egy filmben, és a forgatási szünetekben mesélt a gyerekszereplőknek azokról a bölcsességekről, amelyeket édesapja tanított neki. Mivel tetszést aratott, ez adta az ötletet, hogy ifjúsági regényt írjon gyermekkori emlékeiből és édesapja tanításaiból, úgy, hogy a kötet a felnőttek számára is tartalmazzon érdekességeket a gyereknevelésről.

Édesapja azt tartotta, az értékes embereket nevezhetjük kavicsnak, hiszen magunkban úgyis tudjuk, milyen értékeket hordoznak. A könyv címébe a „rejtőző” jelző azért került, mert szereplői nem is tudják, hogy ők „kavicsok”. A szerző elárulta, arra szeretné felhívni a fiatalok figyelmét, hogy minden ember értékes, csak rá kell erre jönnünk.

A kollégium aulájában megrendezett kiállításon Lázár Ildikó adta át a Kavicsok című fotópályázat díjait. Kiss Szimonetta lett az első, Kovács Anikó a második és Deák Renáta a harmadik helyezett. Különdíjban részesült Botyánszki Edina és Vinkó Nóra. A rajzkiállítás résztvevői emléklapot vehettek át.

A díjátadást követően a rendezvény szervezői, Horváthné Ruzsa Anita és Dávid Katalin beszélgettek Lázár Ildikóval az ebédlőben, ahol a diákok is feltehették kérdéseiket.

Kokovai Péter