Márki-Zay Péter

Helyzetértékelésből elégtelen. A polgármesteri székből a miniszterelnökségig röppent volna némi, a hajánál fogva előrángatott választási szakértésen keresztül, de rajtavesztett fő szövetségesével, Gulyás Mártonnal együtt.

Márki-Zay Péter továbbra is képtelen megemészteni az ellenzék vasárnapi súlyos hódmezővásárhelyi és országos vereségét. A hódmezővásárhelyi polgármester április 9-én végre bement a városházára, és félretéve a nagypolitikát elővette a helyi ügyeket ötpontos értékeléssel rukkolt elő a Facebookon, ami azt mutatja,

nem értette meg, hogy a magyar választópolgároktól (és emeljük ki: a vásárhelyiektől is) körülbelül azt az üzenetet kaptak meg április 8-án, amit anno Horn Gábor liberális őszinteséggel tolmácsolt Gyurcsány Ferencnek.

(Aki nem emlékezne: „Nem azt mondták, Feri, hanem azt, hogy menj a p..ba.”)

Márki-Zay Péter sejtet, vádol, kárhoztat. Fellebbenti a választási csalás mint olyan eshetőségét, közvetetten utalgat bizonyos visszaélésekre, majd kevéssé elegánsan arrébb lép, hogy belerúgjon a Fidesz migránsozós kampányába, aztán pedig az ellenzéki pártokba törli a lábát, mondván: új ellenzékre van szüksége az országnak! Gyorsértékeléséből kiviláglik, továbbra sem értette meg, hogy az általa erőltetett teljes ellenzéki összefogás ideológiai és egyéb okokból életszerűtlen lett volna, a taktikai szavazás pedig totális csődbe fulladt.

Márki-Zay hat héten át rendszerváltásról vizionált, és országos politikacsinálói szerepbe helyezte magát ahelyett, hogy városa ügyinek intézésével foglakozott volna. Elhitte vagy elhitették vele, hogy királycsináló, netán király lehet.

Itt a Promenadon is számtalan cikket közöltünk arról, milyen módon próbálja Hódmezővásárhelyről megmondani Vona Gábornak, Szél Bernadettnek, Karácsony Gergelynek vagy éppen Molnár Gyulának, hogy mi a tuti. Az érzelmi zsarolásoktól kezdve a szavazói bosszúval való fenyegetésen át a politikai alkupraktikákig mindent megpróbált bevetni az összellenzéki koordináció érdekében, amiről egyébként rajta kívül alig valaki hitte, hogy adekvát és célravezető lenne.

Az ellenzéki pártok nem kértek Márki-Zay Péterből.

Addig volt rá szükség, míg nemzetközi és országos hálózatok, rendszerek hathatós támogatásával pajzsra emelték február 25-én, hogy elhitessék Magyarországgal (illetve azt a látszatot keltsék): a Fidesz leváltható.

Utána ejtették a polgármestert, akinek azonban ez nem tűnt fel. Vagy ha feltűnt, nem vette tudomásul. (Ezzel együtt azért kérdéseket vet fel, mit keresett április 8-án Hódmezővásárhelyen egy az információink szerint az amerikai nagykövetséghez tartozó autó…)

Jelzésértékű volt, ahogy Veszprémből a jobbikos Varga-Damm Andrea, Simicska Lajos bizalmasa némi verbális fenéken billentéssel hazairányította Vásárhelyre vagy ahogy Tóbiás József szocialista pártigazgató felhívta a túlmozgásos újonc figyelmét, hogy talán jobban tenné, ha visszahúzódna saját portájára, és azzal foglalkozva, amire az emberektől felhatalmazást kapott. Bár nem ment a dolog, az önjelölt választási szakértő polgármester mégis tovább erőltette a politikacsinálást. Az sem zavarta, hogy kormány- és Fidesz-kritikus politológusok nevezték kókleroldalnak az általa indított weboldalt, mely az állítólagos esélyes ellenzéki jelölteket volt hivatott megnevezni. És amiről a szakemberek megmondták, nem más, mint a választók félrevezetése.

Márki-Zay rohant előre, és fejjel a falnak futott.

Április 8-án kiderült, számtalan helyen nem is az volt a legerősebb ellenzéki, akire rámutatott, üdvöskéi sorra buktak el, mondtak csődöt. Ahogy Herczeg Sándor kollégám a radio7.hu összeállításában gyönyörűen bemutatta: a rendszervaltas2018.hu

„106 esélyes ellenzéki aspiránst jelölt ki Magyarország számára. Tizenöt nyert, de úgy, hogy ebből kilencben már eddig is a baloldal adta a képviselőt. Tehát eltalált hat újat.”

No comment.

Jól jellemzi a helyzetet, hogy Márki-Zay fő választási szakértő szövetségese a hírhedt falfestő felforgató, Gulyás Márton volt, akinek a Fidesz harmadik kétharmados győzelme után annyi mondanivalója volt, hogy az ellenzéki képviselők ne üljenek be a Parlamentbe, mert – 70 százalékos részvétel és elsöprő Orbán-győzelem ellenére – ami itt történik, az „a demokrácia színjátéka”.

Márki-Zay Péter körülbelül ugyanannyira érti és érzi a magyar valóságot, a magyar választók gondolkodásmódját, mint Gulyás Márton.

Madarat tolláról, embert barátjától – ahogy mondani szokás…

Leülhet, egyes.

A vásárhelyi polgármester hirtelen jött országos ambícióit április 8-án keresztülhúzták a választók Vásárhelyen és szerte az országban. Megüzenték, nem kérnek az öntörvényűségből, az lelki presszióból, és arra is figyelmeztettek, Márki-Zay Péter nem jól érzékeli a magyar valóságot.

Eddig még csak egy bukott királycsináló (vagy királyjelölt) csetlés-botlásáról beszéltünk, de

Márki-Zay Péter súlyosan vétkezett a kampányban, amit valószínűleg nem fog könnyen megbocsátani neki a társadalom, legalábbis annak jó része.

A hétvégén megírtuk, Gödöllőn egyrészt a kormány (erőszakos? forradalmi úton történő?) „eltakarításával” fenyegetőzött arra az esetre, ha nem sikerül a választáson legyőzni a Fideszt. Másrészt – és ez az igazán durva – a kormánypárt(ok) társadalmi bázisát, a mögöttük álló választókat, támogatókat, szimpatizánsokat, a kormányzati-állami rendszerben dolgozókat durván megbélyegezte, amennyiben azt állította:

„emellé a rendszer mögé roppant kellemetlen ma odaállni. Akik mégis úgy döntenek, hogy ennek a korrupt rendszernek a kiszolgálói, igenis ma azzal kell számolniuk, hogy az ő gyermekeik és unokáik lehajtott fejjel fognak menni az utcán, ezek az emberek Biszku Bélaként fognak közöttünk élni.”

Szégyellje magát Márki-Zay Péter! – A hírek főutcája

Az országos kampánykörúton haknizó vásárhelyi polgármester a gyűlöletbeszéd minősített esetét valósította meg, verbálisan beletaposott minden Fidesz-támogatóba, de még a gyerekeikbe és unokáikba is. Márki-Zay Péter mentálisan teljesen kikészült az országgyűlési választási kampány végére.

Ráadásul ezt nem is először tette, hiszen a HVG választás előtti számában arról írt, hogy

„a korábban sokak szerint a nemzet felemelésére hivatott politikai közösség a magyar történelem legsötétebb lapjaira kerül majd a nemzeti emlékezetben, gyermekeik szégyellni fogják fideszes politikus szüleiket, a számos tisztességes ember életét megnyomorító kollaboránsaik pedig Biszku Bélaként, lehajtott fejjel élnek majd közöttünk.”

Márki-Zay Péter a hat hétig tartó futballmérkőzést kapitális öngóllal zárta. Április 8-án a vásárhelyi választók és a magyar polgárok csattanós választ adtak a család, a gyermekek szentségét sem tisztelő Bercsényi utcai ál-Messiásnak. Ezek után

már csak az a kérdés, tudja-e, ezek után kinek kell szégyellnie magát…