Szűcs Róbert

A Hódmezővásárhelyi FC edzője is megerősítette: csapdahelyzetbe került a vásárhelyi labdarúgás, melyből csak a széles körű összefogás és a helyi erőkre alapozás jelenthet kiutat. Álprofik és megélhetési sztárocskák pedig kíméljenek!

Hétfőn megírtuk, életveszélybe került a hódmezővásárhelyi futballklub, mely az NB III-as búcsú mellett működési nehézségekbe torkolló súlyos anyagi helyzettel kénytelen szembenézni. A Hódmezővásárhelyi FC vezetése szerdán közleményt adott ki, melyben a koncepcióváltás mellett tesz hitet. A Promenad.hu pedig Szűcs Róbert vezetőedzővel elemezte a kiesés okait, és kereste a fényt az alagút végén.

Ahogy arról már beszámoltunk, komoly nehézséget jelentett a csapat számára az

állandósuló pénzügyi csapdahelyzet.

Anyagilag még az amatőr (félprofi) NB III-ban sem tudták felvenni a versenyt sem a 80-100 milliós, sőt, olykor 100 millió fölötti költségvetésből gazdálkodó csapatokkal a vásárhelyiek, akik az MLSZ 30 milliós rajtpénzéhez információink szerint maximum 8-10 milliót tudtak hozzátenni, amivel a harmadosztály sereghajtói közé tartoztak. Így aztán nem is csoda, hogy a pontvadászat végén is ott végeztek – ismerte el az alakulat vezetőedzője.

– A szakmai okok boncolgatásakor különválasztanám az őszt és a tavaszt. Amikor ősszel átvettem a kispadot, egy önbizalomhiányos, viharvert együttes élére kerültem, mely 4 ponttal, győzelem nélkül állt a bajnokságban. Mindent megtettem, hogy felrázzam őket az apátiából, de csodát nem lehetett tenni, különösen azzal együtt, hogy erőnléti és képességbeli gondokat is tapasztaltam. Így is szereztünk még két győzelemmel és egy döntetlennel 7 pontot a szünetig, azaz 11 ponttal mehettünk a téli pihenőre. Januárban és februárban azzal együtt is próbáltuk rendezni a sorokat, hogy a nyilvánvalóvá vált anyagi nehézségek egyre komolyabb működési problémákat okoztak a felnőttcsapat háza táján

– kezdte Szűcs Róbert.

Úgy folytatta, megváltak mintegy fél tucat „megélhetési” álprofi futballistától, akiket a hosszú távú stratégia jegyében elsősorban vásárhelyi kötődésű focistákkal igyekeztek pótolni. Érkezett Rácz Dezső, Konc Adrián és Szabó Márk is, ugyanakkor az olyan profi teljesítményre képes játékosok, mint Faggyas Milán vagy Ablonczy Gerjén távozása komoly érvágást jelentett (a két támadó jegyzett a 16 őszi HFC-gólból 13-at – a szerk.). Őket pénzügyi okok miatt nem tudták megtartani, egész egyszerűen olyan igényeik voltak, és máshonnan olyan ajánlatokkal bombázták meg őket, hogy a forráshiányos HFC-nek be kellett dobnia a törölközőt.

– Bíztam a lokálpatrióta mentalitásban, és ez működött is a rendkívül kemény felkészülést követően. Az első hét tavaszi mérkőzésből ötöt behúztunk, és visszakapaszkodtunk a tabellán. Aztán azonban olyan belső probléma lépett fel, amit edzőként nem sikerült kiszűrnöm, hogy úgy fogalmazzak, kukac került az almába. Meg kell jegyeznem, az álprofi játékosokban kellett ekkor is igazán nagyot csalódnunk annak a vesszőfutásnak az idején, amikor a következő hat mérkőzésből ötöt veszítettünk el egy iksz mellett, és tulajdonképpen – bár matematikailag az utolsó fordulóig megőriztük az esélyt – itt és ekkor buktuk el a bennmaradást. Az is az igazsághoz tartozik, hogy akadt néhány olyan futballista, akiket télen igazoltunk, és a felkészülés végeztével ellenőrizhetetlen sérülést jelentettek, ők egyértelműen becsapták a közönséget. Több ifjú vásárhelyi futballista is dolgozott velünk tavasszal, de őket nem lehetett egyszerre a mély vízbe dobni, hiszen az inkább káros, semmint hasznos lett volna a fejlődésük szempontjából. Óvatosan, körültekintően fiatalítgattunk

– nyilatkozta a mester, aki maga is közel 30 éven át szolgálta a vásárhelyi labdarúgást.

Azt a vásárhelyi futball, mely most a 24. órájában van, és segítségért kiált. Nyilvánvaló, hogy nincs és nem is lehet más út a HFC előtt, mint a saját utánpótlására építeni, a következő megye I-es szezonban (amennyiben nem történik meg az a „csoda”, hogy a visszalépések miatt maradhat NB III-as a gárda – a szerk.) ennek megfelelően a legutóbbi megyei pontvadászatban negyedikként záró HFC II. jobbára 19-20 évese helyi kötődésű játékosaira építik „a” nagycsapatot. Szűcs Róbert amondó, nem szabad azonnal a visszajutást célul kitűzni, néhány éves szisztematikus építkezésre lesz szükség, hiszen a vásárhelyi csikócsapatnak olyan, megyei szinten rutinos ellenfelei lesznek, mint az idei bajnokság dobogósai, az Algyő, a Csongrád és a Tiszasziget vagy épp a szintén az NB III-ból kipottyant Mórahalom.

Rengeteg múlik majd azon, hogy a helyi közösség mennyire áll oda a gyakorlatilag csődhelyzet felé táncoló klub és a vásárhelyi labdarúgás mellé, hiszen megfelelő anyagi háttér nélkül reménytelennek tűnik a visszakapaszkodás.

Ez pedig baljós árnyakat vetít a legnépszerűbb, legnagyobb tömegeket megmozgató sportág vásárhelyi jövőjére, hiszen – mint hétfői cikkünkben utaltunk rá – fennáll a veszélye, hogy megrendülhet az a szilárd szakmai piramis, melynek alapját a rendszerben focizó 900 helyi fiatal, gyermek adja. A legkiválóbbakat már eddig kimazsolázgatták a profi klubok (Sós Bence – Debrecen, Gajda Márkó – Csákvár, Lustyik Levente – Békéscsaba, Varga Gábor kapus – Szolnok stb.), és azzal, hogy az NB III mint motiváció is eltűnt a futballpalánták elől, még nehezebb lesz itt tartani őket, perspektívát kínálni számukra. Ráadásul a nagycsapat ajtaján kopogtatókat is keresgeti a konkurencia.

– Egyelőre nagyon nehéz mit mondanom, és felelőtlenség lenne jóslásokba bocsátkoznom, hiszen fogalmam sincs, hogy a helyi kötődésű fiatalok közül ki marad itt, és ki fogad el más ajánlatot. Halljuk és látjuk, hogy többeket bombáznak ajánlatokkal, néhol komoly összegekkel is dobálózva. Sajnos nem tudunk mit tenni, mi nem tudunk ilyesféle versenybe bocsátkozni. A fiatal vásárhelyi tehetségekre építve, szisztematikus munkával szeretnénk magunkat néhány év alatt visszaküldeni az NB III-ba, de ehhez minden körülménynek ideálisnak kell lennie. Az biztos, hogy a megyei bajnokságban is NB-s szintű edzésmunkával fogunk készülni, és elsősorban azokra számítunk, akiknek a labdarúgás szeretete és a lokálpatriotizmus a fontos. Időre és türelemre van szükség, de nem adjuk fel, mert szeretnénk örömöt szeretni a közönségünknek

– fejtette ki Szűcs Róbert.